Színes hírek Birminghamből

A lakosság hóbortjai

Azt már otthon is olvastuk, hogy divat Angliában a fiatal lányok korai gyerekvállalása. És valóban; több 15-16 éves lányt is láttunk már babakocsit tolni. Helyesebben mondva babakocsival, mivel többnyire a buszon nem igazán figyelnek a gyerekre. Inkább a mobiljukat nyomogatva csetelnek és vihorásznak…

„Minek az ilyennek gyerek?”

Eközben igen egészséges dolgokkal táplálják a csemetét, mint ahogy ezt láttuk: az egyik tinédzseranyuka a saját kólájából töltött a gyerek cumisüvegébe.

„Hát nooormáááális?”

 

Az angol (gondolom) ifjak kedvenc időtöltése a tűzijáték. Szinte minden este halljuk ezt. Még az IKEA-ban történt vásárlásunkat is megünnepelték.

 

Az angol lányok szeretik a kényelmes lábbeliket. Főleg a „szinte semmi nincs a lábamon” topánkákat. Még decemberben is többen hordanak balett cipőre emlékeztető félcipőt (persze zokni nélkül), míg az arab/pakisztáni férfiak körében a papucs a menő. Bár vannak olyanok, akik nem tudnak dönteni…, így láttunk már (más tekintetben normálisan felöltözött) arab fickót, akinek az egyik lábán papucs, másikon cipő volt.

“Bevándorlók”

Emlékezhetünk az évekkel ezelőtti „nagy sikerű” kvíz műsorra a „Meri, vagy nem meri”-re, melyet Gálvölgyi is kiparodizált „Mari, vagy nem Mari” címmel. Ennek egy alternatív angol paródia változatával találkozhattunk, mikor a munkaközvetítőnél jártunk:

Főszereplők: Munkaközvetítős hölgy (M.h.), Litván munkavállaló (Lit.):

M.h.: Have you got a wife? (Van felesége)

… rövid gondolkozás …

Lit.: Yes. (Igen; kissé határozatlanul)

Ismételt kérdés, kissé máshogy megfogalmazva, mert érezte a bizonytalanságot.

M.h.: Are you married?

… rövid gondolkozás …

Lit.: No. (Nem; megint csak határozatlanul)

… kérdőjelek a hölgy feje felett, bár hasonló szintű nyelv(nem)tudással talán már találkozott

M.h.: Married or not married?

 

Boltos történetek

A lengyel bolt központi szerepet tölt be nálunk, mivel a magyarhoz hasonló ízvilágot és ismerős termékeket is megtalálunk itt. Pl. Jogobella (Réka nagy kedvence), vegeta, ízes felvágott (és itt nem a gyermekkorunk lekvárjaira kell gondolni, hanem pusztán arra, hogy ezeknek a felvágottaknak van íze, ellentétben a legtöbb angol felvágottal…, na de az angol gasztronómia csodái majd egy másik bejegyzés címe lesz), túró, tejföl, tejszín stb. Egyik alkalommal, mikor a pénztárnál álltam egy hazai, már nem szomjas (részeg angol) idősebb úriember fizetett, majd mikor épp visszaadta volna a visszajárót a boltos a bácsi elkezdett horkolni… állva, a pénztárnál, elaludt!!! A boltossal összenéztünk, összemosolyodtunk, majd ő kissé erélyesebben szólt, mire a bácsi felriadt.

 

Másik rövid boltos sztori szintén a pénztárnál történt, amikor megkérdezte a pénztáros, hogy beleteheti-e a blokkot a szatyorba. Én gondolkodás nélkül az első eszembe jutó kifejezést kezdtem mondani. Ez pedig a „Rendben” lett volna. Mivel a szót már az „R”-hanngal elkezdtem, így azzal vágtam ki magam, hogy angolosan kiejtve „elrejtettem” a szót. Így ez valahogy úgy hangzott, hogy: „Rándbön”.

 

“Munkarend”

Az angol buszsofőrök nem tudnak vezetni, illetve kizárólag úgy, hogy induláskor nem leülsz, hanem lezuhansz az ülőhelyre, esetleg a lépcsőn (emeletes buszok), ahogy egyszer nekem már sikerült is, amikor 1 táska és 4 szatyor volt nálam. Megálláskor pedig lefejeled az előtted állót, ha nem kapaszkodsz nagyon keményen. Na, de ezen kívül is történnek érdekes dolgok:

1. Van olyan hosszú buszjárat (kb. 3 óra a menetideje), melynél a körülbelüli félúton a sofőr leszáll és felszáll a váltás.

2. Egyik alkalommal a sofőr két buszmegálló között megállt és komótosan leszállt a buszról… Érdeklődve tekintettünk utána, hogy mit csinál? Semmi különöset, csak a bankautomatából pénzt vett fel…

3. A buszokon általában elég büdös van, kissé hajléktalan szagra emlékeztető. Egy késői hazautunk során is ennek egy keményebb változata csapta meg az orrunkat, miközben ülőhelyet kerestünk. Már csak egy duplaülés volt szabadon. Nem véletlenül, mivel az egyiken barnás tónusú folt éktelenkedett, míg a másikon ott feküdt a tartalmától megfosztott papír kávéspohár. Így a hátsó üléseken (5 egymás mellett) foglaltunk helyet, karnyújtsnyira egy nem túl bizalomgerjesztő fiatalembertől, aki útközben elfogyasztott egy sört, illetve egy másik palackos italt (az üres palackot természetesen hanyag, de kevéssé látványos mozdulattal a padlón helyezte el – ez bármilyen lehangoló, de sajnos általános, hogy szemeteskocsinak nézik a buszt), mindeközben végig szipogott, többször is keményen, férfiasan kiürítette az orrát a kevésbé  gusztusos irányba. Egy tüsszentést követően (úriember lévén kezét a szája elé tette…), megvizsgálta tenyerét és alaposan megtörölte azt, hol máshol, mint a nadrágjának jobb szárában. Igen alapos volt… És ami a pontot feltette az i-re: kétszer is látókörünkbe került egy mackós testalkatú, olyan jóllakott napközis, 20 év körüli srác pucér hátsó fele, mert leejtett valamit a padlóra. Ütős hazaút volt.

 

a